A Taoizmus és a Ji King

A Változások Törvénykönyve (Ji King)

Ajánlott irodalom: Mireisz László: A Taoizmus és a Ji King (könyv)

Ősi kínai módszer a jang és a jin, a világos és a sötét erők játékának leírására. Minden állapot e két erő vagy természeti energia változása által jön létre. A Változások Könyve 64 természeti képet használ a mindenség állapotainak leírására. Ezek a hatvonalas úgynevezett hexagramok, amelyek mindegyike két természeti ősképből, a három-vonalas trigramból áll. A változásokat az egyes vonalak változása jelöli.

A Ji King, azaz a Változások Könyve nem csak a Nagy Szabályt foglalja magába, hanem a Taoizmus teljes tanítását is, a Tao és a Tan lényegét. Ha átlátjuk a hexagramok közti összefüggéseket, fel fogjuk ismerni a Tao működését is, a Tan univerzális voltát, és a mindenre és mindenkorra kiterjedő egyetemes lényegét.

A cél az, hogy a képeket a saját életünkre vonatkoztatva tudjuk megélni, így amikor haladni kell, akkor haladjunk, amikor pedig meg kell állni, akkor álljunk meg, mert így tudunk együtt mozogni az idővel. A Taoizmus és a Ji King című könyv újra kapható,itt a web odalon meg is vásárolható.

Miresz László a Göncöl Szellemtudományi Szabadegyetemen a Hagyomány Tanszék szervezésében a 2012-es tanév őszi szemeszterben egy 12 részből álló előadássorozatot tartott: A Taoizmus elmélete,gyakorlata és jósrendszerei címmel, amely a Tao tanításairól, a taoista életről és energiatanról, valamint a taoista szellemi út és a Ji King összefüggéseiről szól. Bemutatja a kínai állatövi jegyek szimbolikáját és összefüggéseit, gyakorlatok segítségével részletesen ismerteti a trigramok világát, valamint a jósrendszerek használatát.

Az előadássorozat kép- és hanganyaga ( 3 db DVD lemez )postai utánvéttel, vagy internetes letöltéssel megrendelhető itt.

A Tarot Nagy Árkánuma

Amit a Tarot kártyákról tudunk, annak fényében valószínűnek látszik hogy azokat úgy tervezték, hogy egy beavatási rendszer fokozatait vagy állomásait reprezentálják. A Tarot képvilága bizonyos szempontból emlékeztet az alkímiáéra, mely – mint ahogy C.G. Jung mutatta – a szellemi megvilágosodáshoz vezető gyakorlatok egy rendszerét képezte képek mély értelmű tanulmányozásával.

A nyugati alkímia valószínűleg Egyiptomból származik, Alexandria hellenisztikus civilizációjából, mely a gnoszticizmus egyik korai erődítménye volt. Amennyiben ez így van, akkor az alkimista írások és a Tarot kártyák is jó példái annak a titkos szimbolikus nyelvnek, melyet minden idők beavatottjai szerkesztettek tanítványaik oktatására, illetve a profán “érdeklődők” összezavarására.

Ezeket az ősi tanokat részletesen vizsgálták a modern időkben Jung felfedezésének eredményeképp, mely szerint az alkimisták művei a pszichikai integráció elérésének kifinomult rendszerét rejtették, ami meglepően hasonlított saját rendszeréhez, az “individuális folyamat” állomásaihoz. Jung úgy definiálta az individuációt, mint az egyén és a közösség öntudatának kiterjesztését; a pszichikai fejlődés egy rendezett folyamatát, mely az élet növekvő teljességéhez és “kikerekedéséhez” vezet. Úgy gondolta, hogy az érésre irányuló belső ösztönzésnek két formája lehet. A természetes növekedési folyamat minden élőlényben benne van, tudatos irányítás és ellenőrzés nélkül. Lehetséges azonban a belső fejlődés tudatosan irányított programja is, melyet pontosan meghatározott elvek és gyakorlatok támogatnak. A második típusú individuációs folyamat abban különbözik a elsőtől, hogy az éber tudat szemléli azt ami éppen történik, valamint törekszik csatornákba irányítani az életerőt, így téve folyamatossá saját szellemi fejlődését. Az irányított individuáció kihívást jelent, ehhez bátraknak és határozottaknak kell lennünk. Ez a hősies kaland a mítosz és a legenda leple alatt minden kultúrában megjelenik a hős ős örök kereséseként. Kísérteket kell folyamatosan legyőznie, gyötrelmes döntéseket kell meghoznia úgy, hogy az ébersége mindig jelen legyen.

A Tarot egésze biztosan ezen út veszélyeivel és jutalmaival foglalkozik. A Nagy Arkánum minden egyes képe egy nehéz állomás ezen az életúton. Csak az egyes kártyákkal szimbolizált rejtvények megoldása által nyitható meg az előrevivő út, illetve folytatódhat a személyiség fejlődése. Jung szerint az individuációs folyamat magában foglalja az élet egészét, de természetszerűleg két félre oszlik. Az első fél az individuum önmagán kívüli világhoz való kapcsolatával foglalkozik; ez a tudatosság fejlődéséhez és az ego megszilárdulásához vezet. A második fél megfordítja ezt a folyamatot és az egót konfrontálja saját pszichéjének mélységeivel, hogy összeköttetést teremtsen a belső énnel, a tudatosság valódi központjával. A két fázis szemben áll egymással, mégis egymást kiegészítik. Az élet első fele szoláris természetű: kifelé forduló, aktív, pozitív, terjeszkedő lehet. Második fele lunáris jellegű: befelé forduló, meditatív, és a fizikai világgal kapcsolatban passzív. Ha ezek tudatában vizsgáljuk a Tarot Nagy Arkánumának huszonkét képét, azt találjuk, hogy azok természetesen válnak két csoportra úgy, hogy a középpontban jelentőségteljesen a Szerencsekerék áll.

Az élet másik fele közötti fordulópont kritikus fontosságú. A fizikai létezés legmagasabb pontján az ember hirtelen szembetalálja magát a halál elkerülhetetlenségével. Ahogy Jung maga mondotta: “Ahogy az óra delet üt, az alászállás megkezdődik, és az alászállás mindazon ideák és értékek megváltozását jelenti, melyeket reggel még pátyolgattunk.”

Az életkör első felével foglalkozó kártyák a számnélküli Bolond kártyával kezdődnek és a Szerencsekerékkel végződnek. A Bolond olyan, mint a világba lépő, újonnan született gyermek: tiszta, ártatlan és nem tud magáról mint különálló lényről, még be van burkolva a tudatalatti tekervényeibe.

Az utána következő kártya, a Mágus szimbolizálja az öntudat hajnalát és az individuális ego megjelenését. Férfit ábrázol, amint az a tudatosság mágikus fegyvereit forgatja, melyekkel a világot fogja legyőzni.

A következő négy kártya, a Papnő, a Császárnő, a Császár és a Főpap arra a négy erőre utal, melyeknek a gyermek ki van téve: férfi és női, anyagi és szellemi. Mondhatni azt is, hogy ezek a kártyák azokra a csatornákra vonatkoznak, melyeken keresztül az individuum a környezetéhez viszonyul. Ez a négy Jungi funkció: intuíció, érzés, érzékelés, gondolkodás.

A VI. kártya, a Szeretők jelzi az első döntő választást az életben, amikor az ifjú hátat fordít a családnak a társ kedvéért. Ezzel a kártyával az individuum felelőssé válik tetteiért és így sorsáért.

A következőkben látható Diadalszekér kártyája jelzi a közösség törvényeihez való alkalmazkodás szükségességét, valamint egy biztos “hordozó” vagy személyiség megalkotását, amellyel a világon keresztül haladni lehet.

Az Igazság egybeesik a fizikai érettséggel és jelzi, hogy ezidáig az individuum fejlődése egyoldalú volt, a tudatos oldal feljődött a tudatalatti kárára. Eljött az idő, amikor az egyensúlyt helyre kell állítani, amennyiben el akarjuk kerülni a szellemi stagnálást. Az Igazság a lelkiismeret hangja.

A Remete az önvizsgálat folyamatáról szól, amely akkor fog következni, ha a lelkiismeret késztetéseit figyelembe vesszük. A Diadalszekér által beutazott széles út a végéhez ért, és egy új, szűkebb ösvényt kell most megtalálnunk. Ekkor érkezünk a Szerencsekerékhez, az élet középpontjához, ahhoz a helyzethez, amikor elhagyjuk a csúcsot, és megkezdődik az alászállás.

Mivel a Remete felismerte, hogy az ő látszólag mérhetetlen mennyiségű nehézségei közösek bármely emberével, és a belátás, hogy a szenvedések nem személyes különlegességek, önmagában megadja neki a távolságtartást, mely ahhoz szükséges, hogy a benső félelmeit legyőzze, ahogy a most következő Erő kártyáján a nő legyőzi az oroszlánt. Csak a félelem nélküli szembesüléssel lehet a tudatalatti őseredetű erőit lefegyverezni.

Az Akasztott ember azoknak az értékeknek és céloknak a megfordítását szimbolizálja, melyek az élet második felében kell hogy megjelenjenek. Ahhoz bátorság kell, hogy elforduljunk a múlttól egy bizonytalan jövő érdekében. De az áldozatot meg kell hozni, hogy a szellemi folyamat folytatódhasson.

A következő kártya, a Halál, (néha a Transzformáció nevet viseli) a tudatosság egyfajta átalakítására mutat rá, melynek most kell megtörténnie. Az egót meg kell haladni, a régi énnek meg kell halnia annak éredekében, hogy a bezárt energia felszabadulhasson és a magasabb én irányába vezessen.

A Kiegyenlítés azt mutatja, hogy az egó követeléseinek feláldozása az életerőkkel való kapcsolat megújulását eredményezte. A keresés legnagyobb kihívása, az alvilágba való alászállás az elveszített felkutatásáért sikerrel végződött: a tudatosság egységben van a tudatalattival, és a kibillentség, melyet korábban az Igazság mutatott, helyreállt.

Az Ördög jelzi, hogy még nem vagyunk túl az utazás veszélyein. A tudattalan eről felszabadultak és a keresőnek alá kell szállni az ösztön nem tudatosított erejéhez, vagy másképpen kell befogadni és transzformálni azokat egy magasabb és pozitív formába. Az ördög, a sátán, a demiurgosz maga Lucifer, a fényhozó angyal.

A következő kártya, a Torony festőien ábrázolja Lucifer ajándékát. Fénye a megvilágosodás tüze, mely villámcsapásként súlyt le, útjában lerombolva mindent, mely nem az ő természete szerint való. Ez annak az erőnek az átadása, mely akkor érezhető, amikor eltűnnek a pszichológiai blokkok az alacsonyabb és magasabb ének között, és Isten fénye ragyogja be a személyiséget.

A Csillag a magasabb tudatosság szimbóluma, az Esti Csillag, mely az isteni villámlás vakító ragyogását követő sötétben vezet minket.

A Hold szimbolizálja a végső nagy próbát, a lélek sötét éjszakáját, amelyen a belső fény visszavonása után keresztül kell menni, s ahol minden illúzióként látható. Ez a hit próbája.

A Nap képviseli az ellentétek újraegyesítését, a halandó és hallhatatlan ének egybekerülését. Ez a kártya analógiát mutat a királyi testvérpár alkímiai házasságával. Az éjszaka elmúlt, és az új nap közeleg.

Az Ítélet az integrált én újjászületését mutatja, ezért a képen a végítélet napján a halálból feltámadó alakok láthatók.

A Világ egy mandala. Az androgün alak egy körkörös koszorún belül táncol, mint a szellemi teljesség szimbóluma, mely szimmetriájában jejezi ki a tökéletes rendet és az érett szellem beteljesülését. Úgy is tekinthető, mint az anyaméhben lévő gyermek megjelenítése. Ebben az esetben természetszerűleg vezet a sorozat elején álló Bolond kártyához: az újszülött gyermek megkezdi vándorlását a világban. Ez összhangban áll a reinkarnáció, illetve az egymást követő és egyre magasabb elérésekhez vezető életek gnosztikus tanaival. Amennyiben a Tarot Nagy Arkánuma az élet ösvényének huszonkét fontos állomását illusztrálja, úgy minden egyes kártya több szinten értelmezhető. Ez a világban működő fontos elemekre és erőkre mutat rá, és jelentős folyamatokat leplezhet le a misztikus tudatosság kiterjesztésében. Ez a még nem kibomlott személyiség-aspektusok megjelenését is jelezheti, ha pedig fejjel lefelé érkezik, akkor a testi és lelki veszélyekre figyelmeztethet, melyekkel esetleg szembetalálkozhatunk.

A Tarot a szimbólumok, a tudattalan nyelvén beszél és amikor helyesen közelítünk felé, kapukat nyithat meg a lélek rejtett birodalmaiba. A kártyák misztikus szépsége olyan hatást kelt, ami felébreszti az ember intuitív képességeit és olyan megértéshez juttat, mely kívül esik az intellektus hatáskörén. Amint a tudat kiaknázza a Tarot-képeket, olyan jelentéseket és jelentőségeket fedez fel, melyeket nem lehet teljes egészében áthozni vagy meghatározni az ok-okozat szintjén.

A Tarot összekapcsolja az ember világát a szellem világával, összekötve a valóság minden szintjét, megnyitva olyan kapukat, melyek addig zárva voltak. E kártyák maradandó értékének nagy része abban rejlk, hogy képviláguk nem zárható be semmiféle kemény vagy merev dogmába, sohasem foghatók fel teljes egészükben, és így új és eredeti bepillantást kínálnak mindenkinek, aki tanulmányozza őket.

A kártyák az élet erőinek a hordozói, a tudatalatti archetipikus tartalmai. Titokzatos felépítésükön való összpontosított meditáció a lélek kreatív erőinek felébredését eredményezheti, belső világosságot, mely nemcsak túlterjed a tudatos elme határain, hanem a tudatalatti rejtett képességeinek aktivizálását is szolgálja.

A fekvő nyolcas forma, a végtelen szimbóluma gyakran megjelenik korai Tarot kártyákon. Ez látható a Mágus által viselt kalapon, illetve az Erő kártyéjénak női alakján, valamint jónéhány udvari figura fejdíszén a Kis Arkánumban.

Amint azt kifejtettük, a Tarot kártya vonatkozásaiban és megfeleléseiben egyaránt komplex és szubtilis, így az itt megadott magyarázatok épp csak néhányak a lehetségesek közül, melyek a kártyákban rejlenek.

A szöveg és a lapok magyarázatai

Alfred Douglas: A Tarot c.könyve

alapján készültek

Kovács Gábor
fordítása nyomán