Asztrológia

A Hermetikus asztrológia

” ami fent van, mint ami lent van, hogy beteljesítse az Egy csodáját.”

 

A hermetikus asztrológiában a kiindulópont az önismeret, ezért az asztrológia nem más, mint a tökéletesedés egyik módszere, röviden egy szellemi út. Ha látjuk, mi zajlik bennünk, akkor a tudatosan birtokba vett erők felszabadulnak a determináltság alól. Ennek az önismereti útnak a leírása a képlet, amelyet térképként használhatunk utunkon. A hermetikus asztrológia olyan módszerré válhat az ember kezében, amelynek alkalmazásával érdemben be tudunk avatkozni életünkbe, saját kezünkbe tudjuk venni a mindennapok irányítását. Ahogy az asztrológus rálép a szellemi útra, megismeri önmagát, szembenéz sorsával.  

Mi a hermetika?

A hermetika Egyiptomból eredeztethető, Hermész Triszmegisztoszra, a háromszoros bölcsre vezethető vissza, akinek nevében a háromszorosan nagy jelző arra utal, hogy megvalósította a nigredo, az albedo és a rubedo hármasságát. Hermész, az értelem szimbóluma, megtapasztalta a halált, a halál mögötti világosságot és a világosság mögötti tökéletes szabadságot.

Az egyiptomi tradíció Atlantiszról származik, egyes mítoszok szerint az atlantiszi tudást Thot mentette át, amikor a vízözönről értesülvén az atlantiszi főpap lányával átszökött Egyiptomba. A három Thot közül a második Ré fia, az Igazság. A harmadik pedig az istenek írnoka, aki lejegyezte a szent szövegeket. Ez az egyiptomi hármasság jelenik meg a görögöknél a három Hermésznél. Nem kizárólag Egyiptomban van a hermetika gyökere, keverednek benne mezopotámiai, görög elemek is.

Az előbb említettük a tradíciót, e latin szónak a jelentése hagyomány (a görög paradószisz, a szanszkrit parampará, a kabbala, a szufi, a paralatai mind azt jelenti: hagyomány, áthagyományozott tudás egy olyan időből, amikor még az ember másképp volt jelen a világban, élő kapcsolata volt az őt körülvevő világgal). A hagyomány 3 szintre osztható fel: metafizikai, mitológiai és történeti hagyományra. Hamvas Béla a hagyományt “a szellem idő feletti jelenlétének” definiálta.

 

Nyugaton a hermetika az egyetlen tradicionális szellemi út, amely napjainkig fennmaradt. Ezt nevezték ars regiá-nak, vagyis királyi útnak. A hermetika 4 okkult tudományt tartalmaz, amelyek szervesen összefüggenek, és amelyeket a középkorban európai egyetemeken tanítottak. Az első az asztrológia. (A második az alkímia, a harmadik a kabbala, a negyedik pedig a mágia. A mágia hierarchikusan magában foglalta a többi hármat.) Az asztrológia segítségével a bolygóanalógiáknak megfelelően időpontokat lehet kijelölni a mindennapi praxis elvégzéséhez. Az okkult szó azt jelenti, hogy titkos, görög megfelelője a kriptosz – a legtöbb hermetikus szöveg sírokból került elő.

A legnevezetesebb hermetikus szöveg Hermész Triszmegisztos Smaragdtáblája, amelyet a hagyomány szerint a Kheopsz-piramisban találtak meg. Ezek az iratok a halálon túli állapotokkal, a halál utáni létünkkel foglalkoznak, olyan tudást hordoznak, amely a halálon túli helyzetekkel van összefüggésben. Azért titkos, mert mi magunk sem tudunk hozzájutni mindaddig, amíg az életet nézzük, és tudatunk az élet dolgaival van elfoglalva. De ha az életen túli dolgokkal foglalkozunk, akkor hozzáférhetünk ezekhez a titkos tudásokhoz, túl tudunk emelkedni az életen, túl tudunk emelkedni a halálon, belelátunk a lét mélységeibe. Maga a hermetikus operáció első fázisa a nigredo – amely bizonyos értelemben a halállal függ össze, de nem a “közönséges” halállal. Amikor a tanítvány beavatások sorozatán megy át, és az okkult tudás birtokába jut, akkor a halálról alkotott képe megváltozik, a benne lévő halálerők életerőkké alakulnak át. Tehát a beavatott halála nem jár együtt a közönséges halállal, de a közönséges halál sem kapuja a beavatásnak, a halál utáni lét tudásának.

 

A Smaragdtábla mellett kevés hermetikus szöveg maradt fenn írásban. Az egyik legszebb hermetikus himnusz a Gyöngyhimnusz, a leghíresebb “szöveggyűjtemény” a Corpus Hermeticum – de a lényeg amúgy sem írható le. A kevés fennmaradt irat is jobbára szimbólumokkal írja le a hermetikus folyamatokat. A Corpus Hermeticum szimbolikus párbeszédeket tartalmaz többek között Thot és Hermész között. A szimbolon szó jelentése: jel, lényeg. A szimbólum valami kimondhatatlan megmutatása. A szimbólumok jelentését meg lehet tanulni, de ettől még a szimbólumhoz tartozó tartalom nem kel életre. A szimbólumokban való gondolkodás a hierarchiát erősíti, ami a hermetika egyik kulcskérdése. A lineáris gondolkodásból vertikális gondolkodásra kell áttérni. A tradicionális világképekre nem vonatkozik az, hogy mindannyian egyelőek vagyunk.

Amikor hermetikus asztrológiáról beszélünk, az első operációs feladat az, hogy vissza kell térni a 7 bolygós világképbe. A 7 bolygós világkép a francia forradalom idején megszűnt. Amikor felfedezték az Uránuszt, megjelentek a világban az uránuszi folyamatok. Utána felfedezték a Neptunuszt, megjelent a pszichológia. 1930-ban a Plútó felfedezésével pedig elszabadult a pokol. Ezeket a megszökött erőket kell fokozatosan visszavezetni oda, ahol minden bolygó jelentéstartalma mindenki számára adott volt.

Bolygó állások:

2014
2015
2016
2017
2018
2019
2020