A mágikus szemlélet nem egy külön „tan” a sok közül, hanem a valóságra irányuló sajátos látásmód. Az alapelvek több hagyományban más szavakkal, de nagyon hasonló tartalommal jelennek meg. Minden vallásban jelen volt és van ez a szemléletmód. Eredendően mindenki rendelkezett ezzel a látásmóddal és képességgel. A ciklikus időtan szerint az aranykori ember teremtésközeli állapotában a legmagasabbrendű tudati képességekkel rendelkezett.
Az aranykori ember mágus.
A Teremtéstől időben távolodva az ember egyre több szellemi, teremtői képességet veszít el. A modern ember végletesen „szolidifikált”, belesüllyedt az anyagba, megadja magát neki és az azt átható fizikai törvényszerűségeknek. Feladja magát. A mágus épp ellenkezőleg: szembefordul ezekkel a tendenciákkal, nem adja meg magát az oly szilárdnak és megváltoztathatatlannak tűnő törvényszerűségeknek. Éppen hogy felszabadítja magát azzal, hogy emlékezteti eredeti állapotára. Feloldja a meghatározottságokat, kondicionáltságokat, a polaritásokat, antagonisztikusnak beállított elentéteket. Fölébük helyezkedik. Ez szigorú fegyelmet és nagyfokú intellektuális erőt követel meg.
Egyébként mindenki tapasztalja ezt, fel-felvillan, hogy vannak csodák, jelek, fel-feltűnik, hogy „hiba van a mátrixban”, hogy időnként „görbül a valóság”. Jeleket is kapunk, jelzéseket, hogy valójában „minden másképpen van”. A mágus annyiban más, hogy nemcsak észreveszi a jeleket – sőt megfejti az üzeneteket –, hanem rendszerezi is tapasztalatait, figyel, kísérletezik, rendez, tapasztalati tudást gyűjt és tudatosan alkalmazza azokat a törvényeket, amelyek lehetővé teszik a valóság átalakítását.
A teremtő képesség mágus számára azt jelenti, hogy az anyag nem „csak” anyag. Az anyag és a szellem nem két teljesen különböző és ellentétes dolog, inkább egy skála két végének tekinthetők. A szellem az anyag legritkább formája, az anyag a szellem legsűrűbb változata. A szellem mindvégig áthatja az anyagot, ott van mindenben és mindenkiben. Ugyanígy a Teremtő is ott van mindenkiben. A skála két oldalának egyikén ott van a Teremtő isten, a másik oldalán az ember.
Deus est magus maximus. Isten a legnagyobb mágus.
Homo est magus possibilis. Az ember lehetséges mágus.
Magus est Creator maximus possibilis. A mágus a lehetséges legnagyobb Teremtő.
Hamvas Béla ezt így fogalmazta meg: „Az ember mikroteosz (kis isten). Az isten a makroantroposz (nagy ember).”
A cél mindenkor és most is az, hogy teremtményből Teremtővé, elvarázsoltból varázslóvá váljunk.
Valójában és legmagasabb szinten a mágia a szellemi megvalósítással esszenciális és elválaszthatatlan kapcsolatban áll.
A mágikus szemlélet, világkép alapjai, fő jellemzői, a mágikus alapelvek a következők:
1. Az analógia elve
„Amint fent, úgy lent; amint kint, úgy bent.” A világ minden szintje összefüggésben áll egymással. A makrokozmosz és a mikrokozmosz tükrözi egymást, ezért az ember belső történései kapcsolatban vannak a kozmosszal. Ez azonban csak egy centrális nézőpontból érvényesül és alkalmazható, vagyis a teremtői aktivitás nézőpontjának a felvételére kell törekedni.
2. A mindenség élő és szakrális
A világ nem halott anyag, hanem élő erőterek és szellemi minőségek szövedéke. Minden jelenség visszavezethető egy princípiumra, egy kezdeti, kiterjedés nélküli pontból analógiák mentén kisugárzódó kozmikus erőre, amit magamban intenzíven feltárva lehet (vissza)kapcsolódni az eredethez (arkhé).
3. A szimbolikus rend
A jelképek a valóság struktúráinak kifejeződései. A mágus számára a szimbólum valóságos kulcs, amely összekapcsolja a világ és a jelenségek két felét, a láthatót és a láthatatlant. A képesség, amit működtet ehhez, az analógiás látás.
4. A szó és a képzelet teremtő ereje
A gondolat, a szó és a képzelet világalakító, teremtő erő. A tudatosan kimondott szó és formált képzelet a mágia legfőbb eszközei, mert ezek mindig hatnak a valóságra.
5. A rész és az egész egysége
Mindenben benne van az egész világ képe. Egy apró mozzanat megváltoztatása hatással lehet a nagyobb egészre, ezért a mágus képes „kis kapukon át” nagy folyamatokat érinteni.
6. Az ember társteremtő
Az ember nem kívülálló, hanem aktív része a kozmikus rendnek. A mágikus szemlélet szerint az ember képes visszahangolódni az eredeti isteni mintára és így részesedni a teremtésben. A mágia ezért a teremtés utánzása, folytatása. A teremtés analógiáján keresztül a mágus a rejtett erőket finoman és koncentrált tudattal idézi elő és irányítja egy adott cél felé. A mágia nem nyers erőgyakorlás, hanem tudatos és szimbolikus folyamat. A teremtéshez szükséges „tér” és „forma”, ezért a teremtés analógiájára a mágus is belső munkájával belül a tudatban teremt teret, ahol a szándék és a szimbolikus cselekedetek működhetnek.
7. Nincsenek antagonisztikusan szembeállítható kettőségek, minden egyesíthető
Minden kettősség felett létrehozható az abszolút egység és teljesség. A lét minden szintjén tapasztalható a kettősség – fény és sötétség, élet és halál, férfi és nő, kint és bent –, s ezek a pólusok látszólag szemben állnak egymással. Valójában azonban mindegyik a teljesség kifejeződése, ugyanannak az egyetlen Őselvnek a két arca. Amikor a tudat nem az ellentétekhez való ragaszkodásban időzik, hanem átlátja, hogy minden dualitás mögött közös forrás rejlik, akkor bontakozik ki az abszolút egység tapasztalata. Ez az állapot nem a kettősségek tagadása, hanem azok meghaladása: a szembenálló erők egymást kiegészítve visszatérnek abba a közös középpontba, amelyből fakadtak. Az abszolút egység így nem valami újonnan teremtett dolog, hanem az a mindig jelenlévő alap, amelyre a kettősségek csak átmeneti fátylat vetnek.
Összességében tehát:
- minden összefügg,
- a világ élő és szent,
- a szimbólum valóságos nyelv,
- a gondolat és szó teremtő erő,
- a rész és egész egysége működik,
- az ember maga is társteremtő,
- minden egyesíthető.
A fentiek a Mágia, mágusok, mágusperek címmel 2025. szeptember 16-án elindult, kedd esténként kéthetente sorra kerülő előadás-sorozat első alkalmán hangzottak el. A mágikus szemléletről és gyakorlatról tartandó előadások során fokozatosan haladunk a hagyományos labirintus-mandalaformát követve a belső középpont felé, lépésről lépésre ébresztjük a bennünk szunnyadó képességeket. Ciklikusan haladva könnyebben ragadható meg lényünk és a mágia mélysége és pontosabban rajzolódik ki a mágikus gyakorlatot lehetővé tevő egyetemes tudattérkép. Minden alkalommal sorra kerül így:
- a „paleomágiától” az okkult mágián át a „kiberdelikus” és virtuális technomágia és ökomágia jelenéig egy korszak, egy vallás vagy nép mágikus ismeretei és gyakorlata
- a mágia egy típusa, módszertani formája
- egy mágikus tudomány, mint a mágia egy ága, területe
- egy neves mágus vagy mágus társaság tevékenysége Agrippa von Nettesheimtől Saint-Germainen át Aleister Crowleyig
- a mágia egy eszköze (szó, szertartás, ruha, tükör, kristály, varázsvessző, talizmán, amulett, mágikus pecsét… ), s a vele végezhető varázslat
- egy varázskönyv
- egy mágiával kapcsolatos mítosz, legenda, mese, irodalmi mű, film
- a mágusperek jegyzőkönyveiből egy perirat
- egy mágikus elem a néphagyományban
- velünk élő mágia: egy életünkben ma is jelenlévő mágikus elem a tortamágiától a tetováláson keresztül a démonűző petárdázásig
- a mágia kutatása és kutatói Frazertől Marcell Mausson át Martin Seligmanig és Idries Shahig, Fónagy Ivántól Hamvas Bélán át Várkonyi Nándorig
Megvizsgáljuk mindeközben azt is, hogy a világ varázstalanításától vagy varázs alóli feloldásától miként juthatunk el az életünket sokkal elevenebb, tartalmasabb tapasztalatokkal ellátó visszavarázsosításig.
Jelentkezés: javas.hu
