Olyan korban élünk, amikor évezredes beidegződések, kultúránk, eddig ismerős világunk legfontosabb elemei kérdőjeleződnek meg, évszázados hitek veszítik hatásukat, megszokott nézeteink is átalakulnak. Egy biztos: az emberi létre vonatkozó kérdések – mi az élet és a halál, mi ezek értelme, hol kezdődik az ember szabadsága, s még sorolhatnánk csak a leglényegesebbeket – örök kérdések maradnak. Ma talán minden korábbinál jobban szükségünk van azokra a vallási, kulturális hagyományok által megőrzött útmutatásokra, évezredes bölcsességekre, tanításokra, szimbólumokra, mítoszokra, egyszóval világos világmagyarázatra, amely egységet, harmóniát képes teremteni a benső élmények és a külső valóság között. A hagyományra alkalmazott görög paradosis, latin traditio, szanszkrit parampara szavak mind átadást jelentenek. A hagyomány lényege az átadás, az igazság továbbadható hagyománya.

A Hagyomány tanszéken folyó műhelymunkák célja a magyar és egyetemes hagyomány felelevenítése, összefoglalása és gyakorlattá, alkalmazhatóvá tétele. A kiindulópont az, hogy az önismerethez hozzátartoznak mindazon szellemi javak, a szimbólumokba elrejtett ősi bölcsesség, úgy is fogalmazhatnánk: az önismerethez juttató ősismeret, mint építményhez az alap. Ezért igyekszünk feltárni a magyar hagyomány szemléletét és rendszerét, különösen a magra, a mágikus szemléletre összpontosítva – innen az egyik előadás-sorozat címe: A magiar hagyomány világképe. Az egyetemes hagyomány rendszerén belül pedig a mágiától kezdve a hermetikán át a keleti bölcseletekig, beleértve a taoizmust, a buddhizmust és a hinduizmust, s ezekhez kapcsolódva a szimbólumrendszereket (kivéve az asztrológiát) lehet átfogó módon megismerni. E két tematika segíti a hagyomány tanításainak olyan szintű megismerését, amely útmutatást tud adni a jelen kihívásai közepette.

Az a szellemi kincs, amelyet az emberiség a tudat egészségének megőrzése és teljességének megteremtése, kibontakoztatása érdekében évezredek alatt kifejlesztett, az mint újra felfedezhető és -értelmezhető, a mai kor kihívásaira is alkalmazható tapasztalatként segíthet nekünk a természethez és embertársainkhoz való mélyebb, természetesebb, igazabb viszony kialakításában, a teljesebb élet megteremtésében. A hagyomány végső soron nem más, mint az áthagyományozandó tudás, valamint az áthagyományozás valamennyi – szimbólumot és rítust teremtő – módszere.