Nyilván mindannyian ismerjük, vagy legalábbis hallottunk már a homeopátiáról. Sokak szemében misztikus, megfoghatatlan gyógyászati lehetőségről van szó, hiszen a készítmények igen csekély mértékben vagy egyáltalán nem kimutatható formában tartalmazzák a hatóanyagot. Tulajdonképpen még hatóanyagról sem beszélhetünk a szó fizikai értelmében, hiszen ebben az esetben rezgések és információk formájában történik az egyensúly helyreállítása.
A homeopátia alapjainak letétele a legendás hírű német orvos, Samuel Hahnemann nevéhez fűződik, aki messze meghaladta kora szellemiségét. 1755. április 10-én született Szászországban, egy meisseni porcelánkészítő fiaként, és 1843. július 2-án hunyt el Párizsban. Nevéhez több járvány megfékezése is fűződik, illetve a szegények ingyen gyógykezelését is életfeladatának tartotta. Természetesen abban az időszakban hevesen ellenezték téziseit, melyet Organon című művében foglal össze, és amely mű mind a mai napig a homeopátia törvénykönyveként elfogadott. Lefekteti az alaptézist, miszerint „hasonló a hasonló által gyógyíttatik”. Ez azt jelenti, hogy a homeopata minden egyes betegségtünetet feltérképezve megkeresi azt a leghasonlóbb, természetben is megtalálható ásványt, növényt, állatot vagy bármi egyéb, hasonló tulajdonsággal bíró jelenést, amely az adott tünetre a legjellemzőbb, és azt adja oda a megfelelő hígításban az ezt igénylő páciensnek. A leírtakból kiderül, hogy óriási témakört foglal magába a homeopátia, ezért természetesen egy cikkben nem lehet érdemben kibontani.
A párhuzamok tekintetében először a hármassággal való összefüggését szeretném kibontani, de a későbbiekben például az asztrológiában rejlő kiváló lehetőségeket is vizsgálhatjuk, például a tizenkét zodiákusjegyet a tizenkét Schüssler-só összefüggésében.
Mint említettem, a homeopátia mintha egy ősi, tradicionális fonalat gombolyítana. Ez a fonál magában hordozza a hármasság elvét, mégpedig magának az elkészítésnek a módjában. Maga az alaptinktúra víz elemi energiaként értékelhető, a hordozó (globuli, ill. alkohol) szél energiaként és a potencírozás tűz energiaként.
Egy másik aspektusból vizsgálva a dinamizmus, a rázás-ütögetés a Mársz erejeként jelenik meg; a szél az anyag lényegét hordozó potencia, az információ, maga a Merkuriusz; a Vénusz pedig a víz, amelybe az információ kerül (alkohol vagy globuli). Amennyiben megvizsgáljuk az anyaság áldott állapotát, úgy ott is felfedezhetjük a hármasságot, hiszen a születendő magzat az anyaméhben – vizes közegben – kilenc hónapon keresztül „potencírozódik”, míg végül egyfajta esszenciaként megjelenik a világban. Megjelenik az idea, és az ideából egy transzformációs folyamaton keresztül megjelenik a formai esszencia, amely által képviseljük magunkat a világunkban. Az pedig olyan, amilyet sikerül az idők folyamán magunkból kicsiszolni. Tekinthetjük ezt úgy is, hogy adott egy alapanyag – ezek vagyunk mi-, és ebből az alapanyagból a szellemi gyakorlatok segítségével átdinamizáljuk magunkat egy alkimisztikus folyamaton, mely által megkapjuk azt a finomabb potenciát, amely jelen állapotunkat tükrözi.
Könnyen belátható, hogy dr. Hahnemann rendelkezett egy ősi szemlélettel, amely alapján kidolgozta rendszerét, és átmentette a hagyományt egy olyan korba, ahol az anyagelvűség megjelenésével a szellem elvészni látszott. Egyik legfontosabb téziseként leírja, hogy minél kevesebb a hatóanyag, annál hatékonyabb, mélyrehatóbb szert lehet készíteni. A meisseni porcelánkészítőkről olyan legendákat lehet olvasni, hogy birtokukban volt az alkímia tudása. Gondoljunk bele magába a porcelánkészítés technikájába, és megtaláljuk benne a hőkezelést, a porítást és egyéb olyan technikákat, amelyek a gyógyszerkészítésben is felfedezhetők.
Bóna László A formáktól az erőkig című könyvének 213–214. oldalán érdekes kérdést feszeget, mégpedig: Mi okból készítette el dr. Hahnemann a Causticum (maratószer) nevű készítményét? E szer alapösszetevői javarészt ismertek, hiszen a kálium–hidrogén–oxigén hármasságáról van szó, de a pontos összetevői nem igazán ismeretesek. Az említett elemekről külön-külön már beható ismerettel rendelkezett, tehát nem igazán lehetett ez a motivációja. Viszont a szer magában hordozza az „égő áldozat” témáját, a tisztító tűzön való átkelés lehetőségét. Tulajdonképpen a szer készítésének folyamata lehet ebben az esetben a fontos, amely a transzformáló tűzön keresztül viszi el az anyagokat a szer végső állapotáig. Át az alakon túlra, át-alakulni, át-lényegülni.
Bóna László könyvében részletesebben kifejti magát a készítés folyamatát. Az érdeklődőknek jó szívvel tudom ajánlani műveit. Jelen írás szempontjából inkább az átégés folyamata a lényeg, amely egész életünket átjárja, és minden mozzanatában megtalálható a hármasság, a három energia. A kérdés az lehet, hogy mi magunkat tudjuk-e motiválni abba az irányba, hogy hajlandók legyünk átmenni a „tisztító tűzön”, és megújulva, újjászületve szembenézni a következő transzformációval? Megtalálni a megfelelő szert, gyógynövényt, gyakorlatot, technikát ahhoz, hogy szüntelenül és fáradhatatlanul törekedjünk önmagunk javulásán, még akkor is, ha ez sok esetben kilátástalannak tűnik.
Folytatása következik.
