„Szikrázó az égbolt, aranyfüst a lég, eltörpül láng-ürben a tarka vidék.” (Weöres Sándor: Kánikula)

„Tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni kell.” (Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell)

„Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled?” (Petőfi Sándor: A Tisza – részlet)

„A szabadságom többé nem adom! Lehet bármilyen jó vagy rossz napom! Ha okoznak is majd fájdalmat nekem, akkor is szárnyal szabadon a lelkem!” Hirth Éva:

„A távolban a bütykös vén hegyek, mint elnehezült kezek, meg-megrebbenve tartogatják az alkonyi tüzet…” (József Attila: Téli éjszaka)

„Mikor elhagytak, Mikor lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. (Ady Endre: Az Úr érkezése)

„Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Vijjogva, sírva, kergetőzve, Két lankadt szárnyú héja-madár”