Egy különös város a hermetika térképén
„Ezzel szemben semmit sem tudunk róluk, azon kívül, hogy olyan nép, amely kijelenti Isten Egységét, és kijelenti, hogy Ő távol áll attól, ami visszataszító. Tagadó kifejezéseket alkalmaznak Rá, nem állításokat. Beszédmódjukra példaként említik: »Nem szenved«, vagy »Nem lát«, vagy »Nem okoz kárt«, vagy »Nem tesz rosszat«. Kilencvenkilenc tulajdonsággal nevezik meg Őt, de csak átvitt értelemben, mivel szerintük Ő nem rendelkezhet igazán tulajdonsággal. A világegyetem kormányzását az égi szférának és testeinek tulajdonítják, amelyekről azt mondják, hogy élő, beszélő, halló és látó entitások. A tüzeket is becsülik.”
Al-Biruni – Az elmúlt évszázadok krónikája (részlet)
Város az utak kereszteződésében
Az ókor fő kereskedelmi útvonalai (piros szaggatott vonallal jelölten) és Harrán (zöld színnel bekarikázva)
A város neve akkád nyelven szó szerint ’utat, útkereszteződést’ jelent, amely a sumér név (Kaskal) ugyanilyen értelmű fordításából eredhetett. A Harránra való gyakori utalások számos, Észak-Mezopotámiára vonatkozó történelmi dokumentumban, nagyjából Kr. e. 2000-től kezdődően tanúsítják jelentőségét, amikor Ur városa északra irányuló kereskedelmi útvonalainak védelmére szolgáló előőrsként megalapítja a települést. A kereskedelem védelme az asszír korban sem veszített jelentőségéből, mivel I. Sámsi-Adad asszír király (Kr. e. 1813–1781) gondosan szervezett expedíciót indított a régió biztosítására, hogy megvédje a Harránon áthaladó kereskedelmi útvonalat a fosztogató haramiáktól. Plinius római történetíró mellett, Ezekiel próféta könyve[1] is említi a várost:
„Kereskedtek veled Hárán, Kanne és Eden, Seba, Asszíria és Kilmad kereskedői. Pompás ruhákat, bíborpalástokat, tarka szöveteket, fonott, erős köteleket hoztak, és ezekkel kereskedtek veled. Tarsisi hajók szállították csereáruidat.”
Itt élte végóráit az Asszír Birodalom is, amikor II. Asszurbanipál vezetésével, Kr. e. 609-ben a várost megostromolta és bevette a szövetséges újbabiloni–méd hadsereg. A médeket Küaxarész méd király személyesen vezette. Itt mértek döntő csapást a pártusok Kr. e. 53-ban és a szászánida seregek 296-ban a római légiókra, megállítva a Római Birodalom Kelet felé terjeszkedését.
A kereskedelem mellett Harrán Szín férfi holdisten városaként is ismert volt, akinek E-hul-hul, vagyis „Örömök Háza” néven jelentős templomot emeltek.
Szín isten egy trónon ül kezében joggal és a gyűrűvel, a királyság jelvényeivel
A kereskedelmi utak csomópontjában fekvő város a különböző vallások metszéspontjává vált. A zsidó vallásban a Teremtés könyvében Harrán (Hárán) központi szerepet játszik Ábrahám életében. Ide érkezett Táré, Ábrahám és Lót családjaikkal, amikor elhagyták a kaldeai Urt (Ter 11,31); A későbbi Mithrász-hagyomány szerint kellemesnek találták a földet, és a lakosokat is, „akik készségesen engedtek engedelmeskedni Ábrahám emberséges szellemének és jámborságának. Sokan közülük engedelmeskedtek előírásainak, és istenfélővé és jóvá váltak”. Háránból indult Ábrahám és felesége, valamint követői Kánaán földjére (Ter 12,4–6); Háránba küldött Ábrahám menyasszonyt fiának, Izsáknak (Ter 24,10). Az 5. században Háránban állt Ábrahám keresztény kolostora; a 12. századi zsidó utazó, Tudelai Benjamin feljegyezte „a helyet, ahol Ábrahám atyánk háza állt”, és a misszionárius G. P. Badger, aki az 1840-es években látogatta meg Harrant és beszámolt arról, hogy állt a falakon kívül egy muszlim szentély, amelyet egy bizonyos Shaykh Yahya tiszteletére szenteltek, a keresztények szerint Terachnak, Ábrahám apjának a sírja állt ott.
A keresztény hagyományban az Apostolok Cselekedeteiben István diakónus ezt mondja a főpapnak:
„Testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor még Mezopotámiában élt, mielőtt még Háránban letelepedett volna, és így szólt hozzá: Hagyd itt földedet és rokonságodat, s menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Erre elvándorolt Káldea földjére, és Háránba ment lakni. Innen atyja halála után erre a földre vezette az Isten, amelyen most laktok.”[2]
Végül, a muszlimok saját hagyományában Ábrahám a legfontosabb személy Mohamed előtt, mivel kettős szerepe volt: először is, ő volt a mekkai Kába építője és Izmael, az arab népek ősének atyja; másodszor, ő volt a tiszta hit megalapítója is, egy hanif, az első monoteista. A muszlimok számára Ábrahám tiszta hite volt az, amit Allah kinyilatkoztatott a Koránban. Nem véletlen, hogy a végóráit élő Ommajjád-dinasztia utolsó tagja, II. Marwan ezt a tisztaságot keresve Harrán jelölte ki udvarának székhelyéül.
Egy történet szerint 830-ban állítólag al-Ma’mum kalifa, miközben egy bizánci expedíció során Harránon áthaladt, megkérdezte a harrániaktól, hogy milyen valláshoz tartoznak. Azt mondták: „Harrániak vagyunk”, világossá téve, hogy nem muszlimok, nem keresztények és nem zsidók. A kalifa azt mondta, hogy ez nem elég, vagy muszlimoknak, zsidóknak, keresztényeknek vagy szabeusoknak kell lenniük, mivel a Korán szerint csak ők a törvényesen „a Könyv Népe”. A kalifa folytatta útját, és azt mondta, hogy amikor visszatér, jobb, ha áttérnek ezek valamelyikére, vagy a törvény erejénél fogva a bálványimádók vérét ontja. A tanácskozások után az aggódó harrániaknak egy okos személy azt tanácsolta, hogy mondják: „Mi szabeusok vagyunk”, és így a pogány „szabeusok” zavartalanul folytathatták hitüket. [3]
A vallások jelenléte termékenyítőleg hatott a kultúrák és világnézetek átadására is, hiszen Harrán egyszerre volt a Holdisten otthona, aki feltárult azoknak, akik keresték őt, az isteni kozmosz ismeretét, Ábrahám városa, a legtisztább hit megélésének helyszíne és a görög tudomány, filozófia hagyományainak minden aspektusában az iszlámba való átörökítésének helye.
Ez utóbbi elem létére legjobb példa Thabit ibn Qurra (826–901) harráni származású matematikus, csillagász, akinek matematikai számelméleti munkássága révén a barátságos számokat[4] köszönhetjük. Foglalkozott az euklideszi geometriával, a ptolemaioszi csillagászattal[5], és tudása révén meghívást kapott Bagdadba a híres Bayt al-Hikmába (Bölcsesség Háza), ahol taníthatott és szellemi munkásságát kiteljesíthette. Az arab kultúra az ő fordításában és korábbi fordításokhoz írt kommentárjai révén ismerhette meg Arkhimédész és Apollóniosz geometriával kapcsolatos alkotásait. Legalább négy (görög, szír, arab, latin) nyelven beszélt.
Részlet Thabit Apollóniosz Kúpelemek (Konika) című művének arab fordításából
Thabit neve gyakran összefügg az ún. „asztrális talizmánok” elméletével. A neki tulajdonított művek szerint bizonyos időpontokban készített tárgyak képesek magukba fogadni a bolygók erejét.
Az ilyen elképzelések fontos szerepet játszottak:
• az arab mágikus-asztrológiai irodalomban,
• majd a reneszánsz európai okkultizmusban is.
Különösen jelentős a latinul ismert De imaginibus („A képmásokról”) című mű, bár a szerzőség kérdéses, és valószínűleg részben pszeudoepigráf hagyományról van szó.
Folytatjuk.
[1] Ez 27,23–25. A bibliai szövegeket és neveket a Szent István Társulati Biblia alapján használjuk, vö. https://szentiras.hu/biblia/szit.
[2] ApCsel 7,2–4.
[3] Szabeusok – Sába királynő népe a mai Jemen területén éltek, valójában a harráni hermetikusokra is a mandeus megjelölést használta az iszlám irodalom.
[4] A barátságos számok olyan két különböző pozitív egész számok, amelyeknél az egyik szám valódi osztóinak összege megegyezik a másik számmal és fordítva. (A „valódi osztók” a szám összes pozitív osztói, kivéve magát a számot.) Példa: A legismertebb példa: 220 osztói: 1, 2, 4, 5, 10, 11, 20, 22, 44, 55, 110. Ezek összege: 284; 284 osztói: 1, 2, 4, 71, 142. Ezek összege: 220. Tehát a 220 és 284 barátságos számok.
[5] Kutatta többek között a precesszió okait, a bolygómozgások matematikai modelljeit, az év időbeli hosszúságát.
